„Az ember önálló, gondolkodó pszichoszomatikus egység. Ha az önállósága sérül, ha teste beteg, a lelkét is támogatni kell. Ez fordítva is igaz. A türelmes, lelkiismeretes ápolással ketten gazdagodnak: a beteg, akit ápolunk és mi, akik ezt megtehetjük.”
Gyakran nem is gondolnánk, hogy testünk, szervezetünk és immunrendszerünk mennyire észrevétlenül és jól működik. Mennyire szoros kapcsolat van a test és a lélek között. Ezzel akkor szembesülünk, amikor megbetegszünk, baleset ér bennünket vagy házastársunkat, gyermekeinket, családtagjainkat, barátainkat.
Függetlenül attól, hogy betegségről vagy balesetről beszélünk, a közös mindkettőben: az érintett személyt fizikailag és érzelmileg egyaránt megviseli. A gyermekeket talán még jobban, hiszen gyakran nem értik, mi történik velük.
Mit tehetünk ilyen helyzetekben? Hogyan segíthetünk?
A mindennapi életritmusban tapasztalt törés, bármi legyen is az oka, mindig nehézséget jelent. Ez különösen így van, ha a törést hosszan tartó betegség vagy baleset idézi elő. A betegség alatt fontos, hogy gyakorlati segítséget nyújtanak az aggódó családtagok és barátok. Nekik lényeges szerepük van a beteg felépülésében.
Miben tudnak segíteni? Abban, hogy csökkentsék a fizikai fájdalmat, enyhítsenek a lelki szenvedésen, ha lehetséges, elhárítsák a szövődményeket, megértően biztosítsák a beteg szükségleteit, az aggodalmak és félelmek türelmes meghallgatását, érzelmi támasz és vigasz nyújtását. Az ilyen helyzet alkalom arra, hogy kimutassuk szeretetünk őszinteségét. Az igazi szeretet mindig hosszútűrő és nem keresi a maga hasznát, ilyen helyzetekben is önfeláldozást igényel. Még a rövid lefolyású betegség is kiigazításokat, engedményeket és áldozatokat követel. Az pedig természetes, hogy mindenki hasonló törődést remél, ha történetesen ő betegszik meg.
Ha komoly a baj, akkor sürgősen hívjuk az orvosi ügyeletet vagy elmegyünk az orvoshoz. Elhalasztjuk, lemondjuk a tervezett programjainkat, hogy személyes törődésünkkel, szavainkkal, gyengéd öleléssel, simogatással vigasztaljuk, bátorítsuk kis betegünket. És bizony, a felírt orvosságot, mely általában nagyon rossz ízű, nehéz szívvel, de határozottan beadjuk. 
A kisgyermekek rendszerint készségesebben reagálnak, ha inkább érzéseikre gyakorolnak hatást a szülők, semmint hosszú vagy bonyolult magyarázatokat adnak beteg testvérük egészségi állapotáról. Így segíthetünk nekik, hogy némi fogalmuk legyen arról, min megy most keresztül a beteg testvérük. 
Ha elgondolkodunk a helyzeten, ha a beteg helyébe képzeljük magunkat, felismerhetjük, hogy ez jó alkalom arra, hogy segítséget nyújtsunk és kimutassuk szeretetünk őszinteségét. Ezért ahelyett, hogy engednénk eluralkodni a negatív érzelmeket, létfontosságú mindent megtennünk, hogy felülkerekedjünk rajtuk. Ugyanis, ha belemerülünk saját, zsúfolt időtervünkbe, akkor könnyen elkerülheti a figyelmünket a lényeg: a segítségnyújtás. Érzelmileg, illetve fizikai módon.
Tény, nem könnyű a munkahelyi és az otthoni teendők között egyensúlyt teremteni. 
Az anyaságot még nehezebbé teszi, hogy amikor az anya az egész napi munkától elfáradva hazaérkezik, nem pihenhet, hanem el kell végeznie a mindennapos házimunkákat. Még ma is sokan az anya felelősségének tartják a ház rendben tartását és a gyermekek nevelését, függetlenül attól, hogy van-e az édesanyának munkahelye vagy nincs. 
Anyának lenni bonyolult és izgalmas feladat is egyben. Miért? Azért, mert az anyák olyan értékes pillanatokat élnek át, melyeket a világ minden kincséért sem cserélnének el. 
A legtöbb anya persze megemlíti azokat a páratlan, örömteli pillanatokat is, melyekben a gyermekei nevelése során van része. Vajon nem új erővel tölti el őket, amikor a gyermekeik rájuk mosolyognak, s amikor édesen azt mondják: »szeretlek anyu«.
Tovább nehezíti helyzetüket, hogy a munkahelyeken sokszor elvárják, hogy az anyák hosszú órákat legyenek bent. A visszatérésük után rendszerint nem részidejű dolgozóként foglalkoztatják őket — vagyis egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy most már kisgyermekes anyaként újabb felelősségek vannak a vállukon. 
Bár az anyák hozzák világra a gyermekeket és a fejlődésükben meghatározó, hogy valaki jó anya legyen, ám az apák szerepe is ugyanilyen fontos. A gyermekeknek olyan apára van szükségük, aki szereti őket, aki ott van mellettük és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy segítsen nekik megbízható, szilárd jellemű, kiegyensúlyozott, bölcs és együttérző felnőttekké cseperedni. Napjainkban azonban úgy tűnik, hogy az apák nagyon nagy ’hiánycikknek’ számítanak a családokban. Miért? Azért, mert - igaz ugyan, hogy sok apa együtt él a családjával, és gondoskodik róla anyagilag, mégis - se szeri, se száma az olyan apáknak, akik megelégszenek a kenyérkereső szerepével, s nem törekszenek arra, hogy foglalkozzanak gyermekeikkel, tanítsák és neveljék őket. Számtalanszor előfordul, hogy az apa ott van a családban, de nincs ott a gyermekei életében, mert valami egész más köti le a figyelmét. Még ha testileg jelen van is, lélekben máshol jár. 
A fogmosásnak számos módszere van, de arra figyelj, hogy csak kevés fogkrémet használj. A fogkrém egy koptató anyag, és „több százszor keményebb lehet, mint a fog természetes szerkezete”.
A legtöbb emberben mégis a félelem és a szorongás érzése keveredik és ha tehetik, messze elkerülik a fogászati rendelőt, s csak akkor szánják rá magukat, amikor már nagy a baj. Azonban a magas fordulatszámú fúróknak, valamint a helyi érzéstelenítőknek köszönhetően a fogorvosok manapság a legtöbb beavatkozást nagyon kevés fájdalommal vagy kellemetlenséggel el tudják végezni.
Ha tükörbe nézel, mi az, amire figyelsz? Valószínűleg a hajadra vagy a külsőd más vonásaira. De mi a helyzet a mosolyoddal? Felfigyeltél rá, hogy milyen összefüggés van a mosolyod és a fogaid között? Ha fontosnak tartod, hogy milyen a mosolyod, akkor a fogaiddal is foglalkoznod kell.
