Miként válhat valaki jó apává?
Jóllehet sok mindent nem könnyű megvalósítani az életben, az egyik legnehezebb feladat — és egyben legfontosabb is —, hogy az ember jó apa legyen. Minden apának vágynia kell rá, hogy jó apa legyen, mivel a családjának a jóléte és boldogsága a tét. Sok apa felismeri ugyan, hogy elhanyagolja a gyermekeit, és nem is tudja, mit tegyen értük, hogyan neveljék tizenéves gyermekeiket. Ugyanez mondható el azokról az apákról is, akiknek kisebb gyermekeik, illetve kisbabáik vannak. A közhittel ellentétben ezek az apróságok is igénylik egy odaadó apa jelenlétét és figyelmét.
Először is
képzeld el, milyen hatása van egy gyermekre, amikor az apja büszkén azt mondja róla valakinek, hogy „ő a fiam”, vagy hogy „ő a lányom”. Miként éreznek a gyermekek, amikor azt tapasztalják, a szüleik figyelnek rájuk, főleg ha elismerően szólnak róluk? Valószínűleg még jobban fognak igyekezni, hogy méltók legyen a dicséretre.
Másodszor,
biztosan jólesik a gyermekeknek az apjuk gyengédsége. Buzdítóan hat rájuk, ha szavaikkal biztosítják őket mélységes szeretetükről, és emellett időt és figyelmet fordítanak rájuk, és éreztetik, hogy törődnek velük.
Harmadszor,
létfontosságú, hogy az apák elmondják a gyermekeiknek, hogy elégedettek velük. Igaz, a gyermekek sokszor hibáznak; ezzel mindannyian így vagyunk. A kérdés, hogy vajon az apák keresik-e a lehetőségeket arra, hogy kifejezzék a helyeslésüket azokért a jó dolgokért, amelyeket a gyermekeik tesznek vagy mondanak? És vajon beismerik-e, hogy bizony ők sem tökéletesek, olykor nekik sem sikerül mindig minden?
Azt természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a gyermekek számára a jó példa. Ez gyakran nem csupán leleményességet igényel, hanem óriási erőfeszítést is. A gyermekeket valószínűleg nem hagyja hidegen, amikor érzékelik és látják az apjuk igyekezetét és következetességét. Csakis akkor lesz valaki jó apa, ha mind szavaival, mind tetteivel példamutató. Nemcsak az számít, amit mond, hanem igazából az nyom sokat a latban, amit tesz. Valamint a példa, amelyet mutat. Vajon a gyermekek nem a szüleik ’tükörképei’? És mi a legjobb módja, hogy rávegyük a gyermekeinket a helyes és rendes viselkedésre? Az, ha bemutatjuk a kívánt viselkedésformát. Vagyis ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink értékeljék a helyes erkölcsi értékeket, a szellemi dolgokat, alapvető, hogy mi magunk is becsben tartsuk azokat.
Fontos továbbá, hogy a sok elfoglaltság mellett, illetve feszült helyzetekben is az apák időt szakítsanak arra, hogy leüljenek a gyermekeikkel és nyugodt hangon, türelmesen beszélgessenek velük, őszintén érdeklődést mutassanak irántuk. Szükség van arra, hogy közösen végezzenek házi vagy házkörüli munkát, együtt kiránduljanak, együtt menjenek el kikapcsolódni. És az is biztos, hogy a gyermekeknek olyan apára van szükségük, aki a döntéshozatalnál őket is figyelembe veszi. A gyermekeknek látniuk kell a szülői jó példát. Ehhez viszont időt kell velük eltölteni. Mennyi időt? Sok-sok időt, és nemcsak hébe-hóba pár percet. Mire van ehhez szükség? Arra, hogy az apák ’megvásárolják maguknak az időt’, hogy a gyermekeikkel lehessenek, lemondva a jelentéktelenebb elfoglaltságokról. Mi lehet fontosabb a gyermekeinknél? Egy nagy képernyős tévékészülék, márkás sportfelszerelés, szép ház vagy a munkahely, netán a sörözés a barátokkal? Ha egy apa nem tölt időt a gyermekeivel, amikor azok még kicsik, idővel egyre nehezebb lehet a következményekkel számolni.
Ne hagyd, hogy késő legyen!
